Mandzsu zászlók
2017. február 25. írta: szitofa

Mandzsu zászlók

A fordítás során beleakadtam a "zászlós vezető" kifejezésbe. Először arra gondoltam, olyan lehet mint nálunk a zászlós kifejezés, de valahogy nem hagyott nyugodni. Így keresgélni kezdtem...

 

A csahar mongoloknál akik valamikor 8 zászlóaljra osztva, közvetlenül a mandzsu császártól függtek, annak a testőrségéhez tartóztak. A nyolc zászlóaljat, nyolcféle zászló jelképezi. Négy törzs sárga, fehér vörös, kék zászló alatt él, a másik négyé ugyanez a szín, de megkülönböztetésül a zászlónak , még szegélye is van. A csaharoknak katonai törzsi beosztásuk volt, ami lényegesen különbözik a legtöbb "polgári" szervezetű mongol törzsétől. A törzs feje, nem is fejedelem, hanem egy egyszerű mandzsu amban.

Forrás: Ligeti Lajos - Sárga istenek, sárga emberek

 

 

28wh0ck.jpg

A mandzsu zászlós rendszer (qibing) a mandzsúriai mandzsu törzsek katonai szervezete, amellyel a 17. században elfoglalták, majd uralmuk alatt tartották Kínát. A zászlós rendszert a mandzsuk vezére, Nurhacsi (15591626) állította fel, aki 1601-ben harcosait négy 300 fős csapatba osztotta. A csapatokat különböző színű ─ sárga, vörös, fehér és kék ─ zászlójuk különböztette meg egymástól. 1615-ben négy újabb "zászlót", vagyis csapatot létesítettek. Ezeknek zászlaja is a fenti színeket követte, de vörössel szegélyezték őket, kivéve a vörös zászlót, amelynek szegélye fehér színű volt. Ahogy fokozódtak a mandzsu hódítások, a zászlók fokozatosan egyenként 7500 fős hadseregekké duzzadtak, ezeket öt-öt ezredre, az ezredeket pedig négy-négy századra osztották.

Néhány császári herceg kivételével Nurhacsi összes alattvalóját besorolták a zászlós rendszerbe, amely nemcsak katonai, hanem közigazgatási szerepet is betöltött. Az adóztatás, a sorozás és a népesség-nyilvántartás a zászlókon keresztül történt. A zászlók tagjai békeidőben családjukkal éltek, dolgoztak és művelték a földet, háborúban pedig minden zászló meghatározott számú harcost állított ki.

Amikor a mandzsuk elkezdték meghódítani kínai és mongol szomszédaikat, hadifoglyaikat a zászlókhoz hasonló csapatokba szervezték. 1634-ben nyolc mongol zászlóval egészítették ki a mandzsu szervezetet, 1642-ben pedig nyolc kínai zászló is létesült. A régi zászlók mellett harcoló új zászlókkal együtt a zászlós csapatok száma 24-re emelkedett. Ezzel a sereggel a mandzsuk el tudták foglalni Kínát, és megalapíthatták a Qing-dinasztiát (16441911).

A dinasztia megalapítása után a kisebb lázadások leverésére a mandzsuk az ország különböző helységeibe a Zöldzászlós Hadsereg egységeit telepítették, amelyek főleg a Ming-dinasztia seregeinek maradványaiból és helyi erőkből álltak. A legfőbb mandzsu sereg a 24 zászló maradt. Ezek a fővárosban, Pekingben, valamint az ország stratégiailag jelentős pontjain állomásoztak, hogy szükség esetén bármikor közbeléphessenek.

A korai Qing-korban a nyolcból csak három mandzsu zászló tartozott a császár alá, a többi élén különböző császári hercegek álltak. Amikor azonban 1722-ben Yongzheng császár került a trónra, saját irányítása alá vette mind a nyolc zászlót, hogy fivérei ne próbálhassák meg elragadni tőle a trónt. Ezt követően a zászlók a Qing császárok kizárólagos ellenőrzése alatt álltak, s hatalmuk fő forrásául szolgáltak.

A zászlók tagjai egyfajta nemességet alkottak, s kivételes elbánásban részesültek: éves nyugdíjat, földet, valamint rizs- és vászonjuttatást kaptak. A zászlók mandzsu tagjai több kiváltsággal rendelkeztek, mint mongol és kínai társaik, de mindannyiuk el volt tiltva a kereskedelemtől és a fizikai munkától, hacsak nem kérvényezték a kormánytól zászlótagságuk megszüntetését. Emellett törvényszegés esetén nem az általános polgári hivatalnok bírálta el ügyüket, hanem egy erre kijelölt mandzsu tábornok.

A Qing-ház megalapítását követő másfél évszázados békés időszakban a zászlós csapatok harci ereje csökkent, kiképzésüket elhanyagolták. A Fehér Lótusz-felkelés (17961804) és a Taiping-felkelés (18501864) során bebizonyosodott, hogy a zászlók képtelenek megvédeni a dinasztiát, ezért a kormányzat kénytelen volt új seregeket szervezni. A 19. század végére a zászlós rendszer ─ a modern kiképzésben részesült, korszerű fegyverzettel ellátott néhány ezer harcos kivételével ─ teljesen elavult és hasznavehetetlenné vált.

 

Forrás:http://wiki.konfuciuszintezet.hu/index.php/Mandzsu_z%C3%A1szl%C3%B3k